Versek zongorakísérettel

lejátszás

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

lejátszás

Ady Endre:

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

lejátszás

Sík Sándor

XVI. A sétálásról

Néha a kezem kezedbe fogod
És sétálni viszel.
És én olyankor oly boldog vagyok!
Mogorva házak ránknevetnek,
Tarágú fák bókolva integetnek.
Amerre megyünk, minden énekel.

Belemosolygok csendesen
Arcukba mind az embereknek,
És hangosan és édesen
Lám ilyenkor rám mind visszanevetnek.
Oly jó így mosolyogni szét
S így járni-kelni a világban,
S érezni mindig melegét
A Te édes, erős kezednek.

És én mindegyre kérdezgetlek.
Amit csak látok szerte-szerte,
Százfélét összekérdezek,
Száz kérdést, tarkát és gyerekeset.
És Te felelsz komolyan egyre.
Mindig felelsz és meg nem únod
A kába kis kérdéseket.

És velem jössz, mikor a völgybe vágyom,
És jössz, ha hívlak, föl a hegyre.
S ahova széles e világon
Gyerekésszel kívánkozom,
Elkísérsz minden utamon.
S amit csak kérdezni tudok,
És ami pecsétes titok,
Te megtanítasz mindenekre.

Így hullnak szerteszét a kárpitok,
S mögéjük messze-messze látok,
Így lebbennek föl mind a fátyolok,
És fölmerülnek idegen világok.

És én csak bámulok,
Mindent és magamat és téged.
S míg melletted szorongva lépek,
Minden porszem beszél, amerre járunk.

Kézen-fogva mi ketten így sétálunk.